Gyakran kérik ki maguknak ilyenkor a szenvedélybetegek családtagjai, hogy nem ők a betegek, nem ők szorulnak kezelésre, hiszen szerettük az, aki képtelen mértéket tartani, és ha ő nem inna vagy éppen nem játszana, semmilyen probléma nem lenne. 

 

A „beadom a szervízbe, hogy javítsák meg" szemlélet jogos egy autó esetében, de az emberi viszonyok másképpen szerveződnek. A szenvedélybetegség lefolyása során a családi rendszer egyetlen tagja sem marad sértetlen. Hiszen a betegek hozzátartozói gyakran találják szemben magukat nehéz dilemmákkal, komoly erkölcsi kérdésekkel. Mindenki sérül valamilyen módon és a gyógyuláshoz időre van szükség. Ebben a folyamatban a tapasztalatok szerint jól jön a segítség a hozzátartozóknak is. 

 

Miért bízzak benne azok után, hogy...? Mi a garancia arra, hogy nem fog visszaesni? Hogyan segítsek? Elég, ha bezárom a bárszekrényt? Elengedjem egyedül a boltba? Mennyire gyakran ellenőrizzem? Ez csak néhány kérdés a megannyi közül, ami fel szokott merülni a terápia során. Egyikre sincsen könnyű válasz, ám a hozzátartozói csoportok lehetőséget teremtenek arra, hogy a nyomasztó, szorongást keltő kérdésekből mások tapasztalatai segítségével le lehessen adni néhányat.